Gutpintér Kékfrankos Rozé 2013- Bokros

A nevén egyelőre még nem gondolkodtam, úgyhogy az azonosítás miatt kézenfekvőnek találtam a fenti elnevezést. 

A szőlő egy Csongrád-Bokros melletti dűlő 0,4 Ha-os Kékfrankos ültetvényéről származik. A szőlő harminc éves telepítésű, tavasszal megújító metszésen esett át. A Holt- Tisza partján fekszik, a terület talaja ennek megfelelően eltérő a borvidékre jellemző homoktól, keveredik a tiszai öntéstalajal. Fekvése DNY-i. A szőlőt szeptember 8-án szüreteltem 18.3 magyar mustfokkal. Az évjáratra jellemző volt a tavaszi sok csapadék virágzáskor is, majd hosszú nyári szárazság következett. A csak néhol madárkás fürtök azonban az öreg tőkéknek és a talaj víztartalékainak köszönhetően szépen fejlődtek még a száraz időszakban is. A rozé alapanyagául szolgáló szőlőt hajnalban, kézi válogatással, kóstolás után szedtem, majd egyből darálóba került. A préselés csak kis préserővel történt, a "lédús" törkölyt inkább pálinkának hagytam meg. A must enzimes és fajélesztős kezelést is kapott, erjesztése a 13°C-os pincében történt. A derítés utáni fejtés október 21-én történt, majd e hét végén palackba került.  

Palackozás előtti érzékszervi próba eredménye: 

Színe lazacra emlékeztet, a pektines kezelés hatására kicsit sötétebb annál. A bor a palackozáskor tükrös. Illata határozott, gyümölcsös. Ez összhanban van fiatalosságával, és a borkészítés módjával. A kontrollált erjesztésnek köszönhetően illatában inkább a "technós" vonalat követi, a 11,5 v/v% alkohol nem lóg ki. Ízében élénk, már-már kemény savak (viszonlag korai szüret) jellemzik a közepesnél vékonyabb testet. A lecsengés gyors, száraz, előjönnek a Kékfrankos jellegek. Jelen állapotában egy nem túlcizellált, de őszinte jó ivású rozé, mely remélhetőleg kitart nyárig, hogy jól behűtve, akár fröccsként is emelje az esték hangulatát. 

Gutpintér Kékfrankos Rozé 2013- Bokros            Száraz Kékfrankos Rozébor. 11,5% alk.


Következik:
E rozé mellé készült egy későbbi szüretelésű is, magasabb cukortartalommal. Egyelőre még nincs derítve, a teszt egy későbbi bejegyzésben. Ugyanaz a szőlő, ugyanaz a technológia. Egy hét eltérés a szüretkor mégis mit jelet? Egyelőre úgy tűnik sokat...

Hamarosan:
Kékfrankos vörös és Zöldveltelini, hovatovább Zalagyöngye? Mind-mind az első próbálkozásaim. Lefejtve-derítve várják, hogy jövő év elején palackba kerüljenek. Addigis hamarosan megkóstolom őket!

A hely ereje

A két homlokzat bevakolásán és a kisház tetejének cseréjén túl, már nagyobb munkára nem készülök idén odakint. Meglátjuk mennyit enged ebből az időjárás. Így, hogy kicsit "engedett" a munka, jobban tudok figyelni magára a környezetre is. Ma este először hallottam, ahogy őzek riasztják egymást. Talán hat-hét is lehetett belőlük és higgye el, aki még nem hallott ilyet, nem valami szépen üvöltenek. A korom sötét erdőben csak úgy visszhangzik az artikulátlannak tűnő ordítás. Tíz-tizenhárom lehettem, amikor utoljára ilyet éreztem odakint. Dinnyét őriztem. Akkor igazán féltem egyedül a sötét erdők között, most inkább arra gondoltam, tényleg mennyire jelentéktelennek tudja magát érezni az ember egyedül, mindentől messze. Szeretem, amikor el tudok mélázni ilyeneken. 

A legelső kapavágások idején persze nemigen gondolkodtam hasonlókon. Mindent akartam építeni és leginkább azonnal. Kerti wc, kemence tető, ólak estek "áldozatul" az első időkben. Bár azt mondják, minden építkezés rombolással indul. Úgy éreztem kifogyhatatlan energiám van amikor odakint dolgoztam. Az, hogy Budapest és Csongrád között ingáztam, segített, hogy minimális mértékben is de azért megtervezzem a tennivalókat. Ahogy a tervek szövögetésében és a kivitelezésben egyre nagyobb tapasztalatra tettem szert, úgy kezdtek a gondolataim akörül forogni, hogy vajon kinek is építem az egészet? És vajon valaha be tudom-e egyáltalán fejezni? Hiszen az építkezés, a változás létrehozása okozza az egyik legnagyobb örömet. Szerencsére a kérdések egyre csak szaporodnak, így kimeríthetetlennek tűnik maga a téma. Sokaknak lehet hasonló jellegű tapasztalata. Egy ilyen hely tényleg alkalmas a legkomolyabb filozófiai eszmefuttatásra, vagy netán beszélgetésre. És ahogy rakosgattam egyre több téglát a földre, azok járdát kezdtek formázni és úgy húzódott a szám mosolyra. Volt abban valami különleges, hogy korábban sorra olyan emberekkel hozott össze az élet, akik érzésem szerint  nem osztották vonzalmamat a vidéki kikapcsolódás ezen sajátos formájával. Bár olykor ez az érzés el tudott távolítani a Tanyától de idővel újra vissza tudtam térni és a lelkesedés minden ilyen alkalommal csak erősödött. Hálás vagyok ezeknek az időszakoknak. A veszély sohasem fenyegetett, hogy egyik napról a másikra befejezhetem de ezeket a szünetek alkalmat adtak arra, hogy megpróbáljam megfejteni a hely különös titkát. Azt az erőt ami a legnehezebb helyzetekben is tudott erőt adni. Egy dolgos nap után amikor a bejárón kezd besütni a lenyugvó Nap. A sugarak pedig az ablak árnyékát vetik a falra. A sparheltben ropogó tűz mellett valahogy a legtöbb dolgot sikerül a helyére tenni. 

Kései szüret

Ma újabb tétellel bővült a kézműves bor kínálat. Hirtelen elhatározásból készült Zalagyöngyéből. Mindössze 6 liter. Kíváncsi leszek mi lesz belőle, teljesen aszúsodott szemekből készült, nagyon magas cukor tartalommal. A Kéfrankos átesett az első fejtésen, már most látszik a benne rejlő potenciál. A Zöldveltelíni most ízlett elsőre igazán. Lassan forrt (10-11°C-on). Széna zöld szín, fűszeres illat, egyelőre kemény sav. A Kékfrankos rozé pedig mindenféle sallang nélküli, gyümölcsös, kellő savval, nem kilógó alkohollal. A rozés is megkapta a ként, így jövő héten azt is le kell fejtenem. hogy fogadni is tudjam a télen palackba kerülő újbort, elkezdtem egy 300 palackos tárolót építeni.

Mi történik most?

Akkor a történeti visszatekintés mellé legyenegy olyan rész, ami folyamatosan a jelennel foglalkozik. Fusson párhuzamosan a két szál, egymást váltva a bejegyzésekkel. Mi történik most?
Négy féle kézműves bor forr a pincében.

• Kékfrankos rozé korai szüret
• Zöldveltelíni
• Kékfrankos rozé
• Kékfrankos

Amíg a borok forrtak, felkerült a tető a kemencére, pár símítás van még hátra és persze be kell fejezni a téglák lerakását is. A kemence teteje után szeretném végre befejezni a kisházat. Ehhez két helyen le kell rakni a padlót és javítani kell a bejártai ajtót. Meg azért persze megszámlálhatatlan apró dolog amit most nem írnék le, majd folyamatában. A kisház egyébként idén kapott új kéményt, rendberaktam az ablakokat, leburkolták a fürdőszobát. A fenyő hajópadló mellé megy hamarosan a vörös rombusz mintás cementlap, amit először fel kell szedni a másik épületből. Nem egyszerű, a hatvan éves darabok némelyike elég könnyen törik, lerakás után szerintem jól fog kinézni.

Kezdetektől napjainkig

Nem is tudnám pontosan megmondani, hogy mikor kezdtem bele a munkába. Talán az első tudatosan elkészített fotó dátuma segíthet kicsit. Egy klasszikus tanya az Alföldön, egy erdő közepén. Mit akarhattam akkor tőle, és mit akarok most? Az építkezés, a változások bemutatása mellett próbálok hangsúlyt fektetni az egész mozgatórugójánka megfejtésére is. Kavarognak  gondolatok az ember fejében, ha mondatokat szeretne megfogalmazni. Ebben a "zűrzavarban" is tisztán látom a kezdeteket. Azt az érzést, ami elindított, hogy a több éve üresen álló épületegyüttesnek nekiessek, nemigen fogom elfelejteni. Így visszatekintve a távolba, magam is meglepődöm, hogy hány és hány szerepet töltött már be az életemben az "építkezés". Szolgált kikapcsolódásként, fizikai munkaként, alkotásként, kakastollként, vagy éppen menedékként.

Talán először "fészket" szerettem volna építeni belőle. Amolyan alkalmi fészket. Amikor feltört belőlem először ez az érzés, hirtelen nem is éreztem, hogy bármi akadálya lehet annak, hogy a lehető leghamarabb elkészüljön és fogadhassam a "kiválasztottat". Annak rendje módja szerint alá is rendeltem magam. 8-10-12 óra munka után kezdődött csak a műszak odakint. Természtesen eleinte semmi látványa nem volt a munkának. És ahogy az régi épületeknél szokott lenni, ahogy egyre mélyebben ástam bele a munkába, úgy adoódott egyre több probléma is. Világossá vált, hogy nem lehet megúszni felszínes szépítgetésekkel, az alapokig kell visszamenni. Ennek nem igazán tud örülni az ember, főleg akkor ha minél előbb szeretne magából megmutatni valamit a helyen keresztül. El szeretne valakit kápráztatni. (Lássuk be ez még ma is csak korlátozottan lehetséges) 

Volt már úgy, hogy egy ajándék amivel készülsz valaki számára, nem olyan fogadtatásban részesül, mint amire számítasz,vagy ne adj Isten vársz? Nos, pont így jártam én a Tanyával. Azután futva az események és akkori párom után el is távolodtam a tanyától, az építkezéstől, és magától az egész fészeképítéstől is.