2014. szeptember 30., kedd

Az első kóstolás és a Kövidinka

 Idén korán fejtettem a borokat. Egy jó évjárat nem jelent automatikusan jó borokat mindenhol. És egy kevésbé jó évjárat sem jelent egységesen csapnivaló minőséget. Nem vagyok tehát elkeseredve a nyár végi túlzottan csapadékos időjárás miatt. Azt hiszem jól döntöttem, amikor ismét korábban szüreteltem a Kékfrankost. Az első kóstolás után ebben egyre bizonyosabb vagyok.

Rozé:
Optimális hőfokot és élesztő kultúrát használva nagyon egyenletesen ment végbe a forrás. Az illatok hozzák a manapság divatos "tutti-frutti", vagy inkább "Gabi fogkrém" illatot. Aki érezte már a különbséget a vadélesztős és egy aroma felszabadító fajélesztős erjedés különbségét, pontosan tudja miről beszélek. Ám az illat ezúttal nem a fő attrakció. A legtöbb "újhullámos" rozéban a csodaszerű illatot érzékelhetetlen test, teljes savhiány és sokszor túlzott alkohol követi. Ez a tétel teljesen más lesz. Az intenzív illat átadja helyét a kékfrankos jegyeknek, amik frissek, fűszeresek és tartalmasak. Kóstolva a korai szüretnek is köszönhetően játékos (közvetlenül a forrás után elég durva) savak majd savakkal kísért lecsengés jellemzi. Ami marad utána, az a hiányérzet, a következő korty iránt.

Vörös:
A vörösbor készítési stílusomhoz jól illett a korai szüret. A szőlőt már válogatni kellett, mert az időjárás már tizedelte. Az egészséges fürtök azonban jól teljesítenek. Az első kóstolás után szomorkodva tapasztaltam a faragatlan savakat. Ám akkor még nagyon korai volt kóstolni. Egy héttel később már emlékeztetett a tavalyi ízekre. Ez nagyon- nagyon jó lesz!

Veltelini:

 Egy rejtély ez a szőlőfajta. Továbbra is rendkívül nagy potenciált látok benne. A tavalyihoz képest sokkal egyenletesebb a forrás és ezáltal a minősége is. Az idei viselkedését látva már biztos vagyok benne, hogy tavaly megakadt egy hétre legalább és tovább is volt durvaseprőn, mint kellett volna. Parfüm, fejlődő sárgadinnye illat, pompás sav. Nagyon sokat várok tőle.


Kövidinka:

Úgy törni az utat a Csongrádi borvidék előtt, hogy nincs saját Kövidinkám? Nem tartom elképzelhetőnek. Éppen ezért egy savra szüretelt gyönyörű Kövidinkát sikerült vásárolnom. Ez is a Tisza holtág feletti kvarcos hordalékkúpról.
Kövidinka
Mit szoktak hiányolni ebből a szőlőfajtából? Mindent. Az egyik legvitatottabb borszőlőnk. Hiszem, hogy nem csak Nagyapáink anekdotái tarthatják életben. Savra szüretelve, megfelelő termőhelyről, moderált élesztővel, közepesnél kevesebb alkohollal hiszem, hogy kuriózum lehet. Főleg a vékony, savtalan, a cukorra szüretelés, (vagy háztáji pincékben a cukrozás miatt) az alkohol hangsúlyos színtelen szagtalan Kövidinka folyadékok között.



Végül pár taxtúra a hétvégéről:

A kukorica is lassan beérik.
A Kékfrankos szépen megfesti a prés deszkáit.
Kékfrankos törköly.

A magtár feljárójának deszkáit már kikezdte az idő.
A Tanya körül bőséggel van idén gomba.


CSongrád Bokros Kékfrankos Kövidinka Kékfrankos Rozé Zöldveltelini